Írók véleménye a kihívásról ~ london

Kedves Olvasók!

Igazság szerint jómagam a fanfictionök publikálásában még eléggé kezdő vagyok (jelenleg két történetem fut párhuzamosan, mást nem is tettem eddig közzé), és nem vagyok egy kifejezetten versenyszellemmel megáldott ember. Azt talán mondanom sem kell, hogy még távolról sem ismertem az ilyen jellegű írói kihívásokat ez előtt. (Az elején például azt hittem, hogy a kulcsok közül majd mindegyiket bele kell írnunk a történetünkbe.) Ezért is meglepő, hogy a végén csak jelentkeztem a kihívásra. Úgy voltam vele, hogy ha már az ölembe hullott ez a lehetőség, miért ne élnék vele.

Az alkotói szakaszt nagyon élveztem; még soha nem írtam úgy történetet, hogy egy megadott kulcs köré kellett a cselekményt felépítenem. A kulcsok nagyon tetszettek, igazság szerint mindegyikhez lett volna egy ötletem. (Köszönet érte a szervezőknek!) Már az alkotói szakasz elején elkezdtem a füzetkémbe belefirkálni a történet vázlatát, de az egyetemi szorgalmi időszak viszontagságai miatt csak az utolsó pillanatban sikerült leülnöm és megírnom a konkrét történetet. Azonban a határidő általában rettentő pozitív hatással van rám (mint tudjuk, ez a legjobb múzsa), és úgy érzem, most is így volt.

Szerintem sikerült jól kiviteleznem a feladatot, főleg úgy, hogy teljesen zöldfülűként ugrottam bele ebbe az egészbe. Nagyon örültem neki, hogy kaptam építő jellegű kritikákat is, és hogy nem csak azt írtátok le, hogy mi volt a jó. Úgy gondolom, ezekből nagyon sokat tanultam.

Ami meglepett a kritikáknál, hogy sokan sérelmeztétek, a történetem kicsit lezáratlan, töredékesnek tűnik. Mondhatnám, hogy ez volt vele a célom, és ezzel könnyedén elháríthatnék minden hasonló megjegyzést, azonban nem akarom a könnyebb utat választani. Valószínűleg a műfaji kategóriából való kitekintés miatt történhetett, és így ti sem pont azt kaptátok, amit vártatok egy krimin belül. (Utólag visszagondolva talán nem is jól adtam meg a műfajt.)

Most tapasztaltam először azt, hogy az olvasók nagy része nem úgy áll hozzá a történetekhez, mint én: nekem sokkal fontosabb az, hogy valami hogyan van megírva, nem pedig az, hogy mi van odaírva. (Ezért például sosem zavartak a spoilerek, mert az, hogy hogyan jut el a cselekmény odáig, illetve hogyan kiviteleznek egy jelenetet, jobban érdekelt.)

Összességében nagyon örülök, hogy végül úgy döntöttem, részt veszek a kihíváson – bár komoly problémát okoz néha kilépni a saját komfortzónámból –, és köszönöm nektek az olvasást, a kritikákat, a szervezőknek pedig azt, hogy lehetőséget adtak részt vennem az első kihívásomon.

london.